1. mesealak: népmeséink rosszindulatú, emberfeletti hatalmú, idős asszonyalakjainak gyűjtőneve (Thompson Motif-Index G 200–299.), alakja gyakran kontaminálódik a → vasorrú bábáéval. Boszorkány legtöbbször a tündérkirály felesége (AaTh 313A és 313C: → Rózsa és Ibolya) vagy az üldözött hősnő vetélytársának anyja (AaTh 403A: → gyöngyöt síró, rózsát nevető leány, a; AaTh 707 ill. MNK 707A: → aranyhajú ikrek: AaTh 708: „a csonkakezű leány” stb.). Ő eszeli ki a rendkívüli feladatokat, s ő tör emberfeletti képességei birtokában a hős életére is: ezért ismeri fel a szökevény fiatalokat átváltozott (vetés – öreg csősz, kápolna – öreg barát, tó – réce vagy aranyhal, aranyos fa – aranyág) alakban is. Képességei azonban alacsonyabb rendűek, csak ártani tud. A hős vagy hősnő – akinek emberfeletti erői mindig magasabb rendűek, pozitív jellegűek, ha megakadályozni nem is tudja a boszorkány rontó tevékenységét, hatásköréből ki tud kerülni vagy úgy, hogy átlépi a boszorkány országának határát, vagy úgy, hogy egy kis részecskéje megmarad, ami képessé teszi a további → alakváltozásra s végső soron emberi alakja újra felvételére is, sőt nemegyszer sikerül a gonosz boszorkányt teljesen meg is semmisíteni: a párbaj eredményeképpen ló farka után kötik, minek következtében apró darabokra szakad, megégetik és hamvát a széllel elfúvatják vagy mérgében felrobban. → Mirkó királyfi meséjében (AaTh 463A*) a katonákat szövő boszorkányt a hős szövőszékével együtt feldarabolja és elégeti ugyan, de nyelvét még külön kell agyonütnie. Boszorkány a lánya szépségére féltékeny világszép királynő tanácsadója is, segítségével kísérli meg → Hófehérke (AaTh 709) elpusztítását. A → táltos fiú (AaTh 328) és ennek női párja, királylánya Encella (MNK 328f) testvéreivel ugyancsak a boszorkány – egyes változatok szerint emberevő óriás – házában száll meg. A lányai (fiai) mellé fekteti, de jelt tesz a fejükhöz, hogy éjszaka vendégeinek a nyakát el tudja vágni. A hős (hősnő) a jelt kicseréli, a boszorkány saját gyermekeit pusztítja el a legfiatalabb kivételével, aki aranybölcsőben alszik. A hős és testvérei elmenekülnek, de a hős – testvérei vagy irigy társai ármánykodása folytán – újra meg újra visszatér, hogy a boszorkány kincseit elrabolja (aranykáposztáját, aranykalickában lakó ékes szavú madarát vagy aranymuzsikáját, egyetlen megmaradt lányát vagy őt magát; vö.: táltos-párbaj, kancatej-fürdő: AaTh 531, → Királyfia Kis Miklós).